Még elfutottam
mint szemed tükrén a bánat,
úgy látszódom csak:
Ködfoltvarázslat.
 
Kézjelek harca,
tartás derékban, deréken,
hogy láthatatlanná váljon
ha odaértem.
 
Másnak. Másnak is.
Ízfokozó jut a szemnek,
takart mosolyistennyi vermek
benne elmerültek.
 
S csak én nézem,
temérdek harc minden ágát:
Hogy felfeszült szivárványhát
színezi bánatod minden árkát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.