Emlékszem!
Hogy áthúztál a tömegen. mennyi ember volt körülöttünk.
Zsibongó emberrengeteg. Öles léptekkel siettél, és ideges tekintettel.
Kértem, hogy engedj el...de csak azt mondtad nem zavar.
Emlékszem enni akartunk, bár nem is voltunk szerintem éhesek,
olyan zavaroldónak szántad talán, meglehet.
De nem akartam, éreztem zavart "kínod"
örömöd félelembe vegyült illata megcsapott.
Mást mondott a szád, de áruló volt a szemed,
ijedten nézted az embereket...
Kínai csípős, volt azt hiszem, vagy bármi más is lehetett,
arra nem emlékezem.
Csak láttam a szemed, és a nyirkos örömöd éreztem:
kezed is átvetített észrevétlen.
elhúztam magam, újra és újra( akkor)
te meg úgy tettél, mintha minden rendben volna.
csak itt itthon volt igaz - a ...

(Kapocsi Annamária 2014.)

https://www.youtube.com/watch?v=C0NO89Z3YSQ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.