felébrednék
mint állom ittas nyárból az ősz,
hogy kibontsa megérett színeit,
de hol volt az a nyár, és hol maradt
mi beérlelte a sok tavaszt,
 
részegült szavak közt, bormámoros vétek,
hogy a szavak között bíz, eltéved a lélek
 
így maradtam ott - vagy itt,
ősztelen színekben,
bennem ez a hit beérhetetlen,
 
tét marad, félkész nyarak
toporgása a vágyak küszöbén,
ó meg nem csókolt illatok nyoma,
képzeletjátékos szimfónia.
2014.08.09.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.