villanások


...mellei közt a vízcseppek ingerlően folytak végig, ajka félig nyitva,
érezte az izgalmat, lehunyta a szemét és várta, tudta mi következik,
kezeivel a vállakba kapaszkodott, körmei nyomot hagytak és...
á lehúzta összegyűrte, sarokba vele...

sercegve csúszott végig a hang a padlón

a folyóson gyors léptek: Kipp-kopp, kipp-kopp
Egy félere eső székeken ült. Karjait keresztbe tette, majd előre az ölébe,
hátradőlt, majd újra előre, ujjaival játszva - édes a türelem.
Minden fehér, csak a kinti ágakon lévő zöld hoz valami üdeséget.
Fúj a szél, és neki-neki veri az ablaknak, mintha ritmusa volna a fának.
ez is kopog, kop-csussz, iii, kop-csussz, iii. Ágvonal huzakodás az üvegen.
-Doktor úr még húsz perc és kezdünk.
- Máris megyek. - rámnéz. - Na jöjjön.
Az ajtó alól mintha köd szivárogna, mögülle mormoló érthetetlen beszéd.
Be menjek? megyek
bemegyek, kapkodó keresés - nem találja - Jöjjön vissza holnap.
érdeklődjön telefonon - aha, telefonon nem adják ki, hupszika.
csönd, folyosó kopogás szinte visszaülne - kipp-kopp-csussz, ii
á papírkupac
megnézi tépi, szúrós a papír, vág.

Legközelebb bársonypapírt veszek...

a konyhában napsütés...ablak nyitva, madárdal, üdeség, franc ette.
az asztalon konyhakés
nem mondom, nem apró.
A kezébe veszi és az asztallapra hajolva ír.
Miközben az egyik könyökére támaszkodik, lábait hátul billegteti.
és karcol. szép lassan rajzolódnak a betűk, ívük szögletes, döcögős,
de olvasható, feketül a felszín - Új divat - nevet.
sokasodnak a cirádák, s végül az aljára biggyeszti a búcsúzást:
"egyen meg a fene, cica-mica"
Feláll, elhátrál. Miközben kezeiben forgatja a kést, hegye az ujjbegyén,
vége a kezében, forog-forog és nem vág.
Hirtelen csapja le az asztalra, vállára kapja a táskáját, majd még egyszer körülnéz,
egyszer. de körbe. Mosolyognia kell, kimondatlan szavai erre késztetik,
leakaszt még valamit magáról gondolataiban, sóhaj, kilincs...
ajtócsapódás elmarad.

Az félig nyitva állva várja, hogy becsukják, miközben neki-neki ütődik egy tartóvasnak
kopp.....kopp......
a lépések elhalkultak. A távolodó alak lekicsinyűlt, árnyéknak látszik már.
majd lekanyarodik a sarkon és eltűnik...

Az idő marad. csendélet.
Tavasz. Madárdal. a nyitott ablakon függönyrezdülések - életzümmögés.
Illatok szűrödnek be a fénnyel, édesek, fehér virágosak, mik felmelegítik a padlót.
Mezítlábas talpak nem kopognának...
az asztalon akadozva, darabosan lépked a fény.
a szél ajtót mozgat:

Kopp...kopp...

2014. április