Reményfüstölő Gyantás mennyek suttogják jöttödet,szólebbentő imák - égneved,s Veled, mint dédelgetett csendemen,elmerengnek árnyaim...Mondd, hintáznak-e még a fények,mikor csillagajkúak az éjek,és teríti-e még az ünnep asztalátaz is akit nem ölelnek át...vagy csak…

Gyermek édesanyámfekete-fehér,ráncain már felneveta pillangóremény, szája keskeny, hite vagyokén s még kettenvoltunk napok, felhőszoknyája alásosem bújtunk,szeretete mégis hatott,mint társtalanságnak a kéz,levélnek az erezete - Nézd! hogy simul most tenyerünkbeelalvás előtt…

2013.11.23.rögtönzés a kép miattÉn a semmi közepéntán a világ perménazt hiszem, hogy nem is látszomjátszom létem, boldogságom:Megtehetem akár ma,akár holnap is ha - Ha,akarom, hát leugrom,ha meg nem hát elfutom:minden táncom, hű hibám,életsipkám - fals imám,de egy szavam nem…

Csak addig maradok, e múltízű vadvirágnyi nincsen,míg fel nem töröm megannyi kilincsem,s zárnak ágain kihajtanak a vadak,hajtásuk nem zöld, csak hajtható - és szalad.Hajtogatva: kényesre, kockásra,míg el nem válik a széleknek sodrása,akkor már nem nem szakad, egyszerűn…

Még talán van pár perc,míg fel nem fordulnak a szavak,míg az érzékek koldulásából hazugság fakad.Rendíthetetlen, csökönyös kis remény, elhajítalak messze, messze én,tagadlak. Koncként utolsó elemózsiám,haljak inkább éhen de ne tovább,hordott ruhám kockás…

Kézbe venni Kapocsi Annamária, 2013. november 16., szombat, 14:51 Lenni, mint a felemelt szavak, arcot az ég felé fordítanak. Látni, mint szemek a táblán, búzamezőknek végtelen határán. Lélegezni, mint vad s a menekült, mikor a véghelyre elkerült. Lépni az utolsót, s…