Még talán van pár perc,
míg fel nem fordulnak a szavak,
míg az érzékek koldulásából hazugság fakad.
Rendíthetetlen, csökönyös kis remény, elhajítalak
messze, messze én,
tagadlak.

Koncként utolsó elemózsiám,
haljak inkább éhen 
de ne tovább,
hordott ruhám kockás kabátja
szekrényben van ma még, de mondja:
Eladhatnál, ne láss
számolatlan, ez a szívszakadás.

Ollót ide, mi nem hibás,
vágjon földön az elmúlás,
cérnára bontson vissza
az akarás,
engedj, engedj el,
hű csalás...

https://www.youtube.com/watch?v=qmh67TA9yyA

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.