és még mindig ott jár,hol kezei közé a mozdulat gyűrt csendjeitmintha látná, az összegyűrődéseket...akárha papír lehetne, megfoghatósága még mindig ott jár,szurokkal kent kerítések között,a Balázs és Mihály utca árnyéksarkainhol a kovácsoltvas kerítések zöldre…

fényszövegek... Vékony volt.Ahogy ott állt a szakadó esőben.Lábai szárán vízcseppek szaladtak, hogy sárrá érjenek be a földön.Mezítlábas ujjain áthatott a hideg, s felkúszott rajta, egész a lelkéig.A hidegrázás átadta helyét, a fájdalomból az életbe rántásnak. Futni…

- Menj innen!!-Nem! Te hívtál.-Nem igaz, nem akarom, hogy itt légy.-Pedig mindig is itt voltam.-Hazudsz! hazudsz...Mit akarsz tőlem?-Téged. Már oly jól ismerlek, megszoktalak, nem kell másik.-De én már leraktalak, nem emlékszel? Követ raktam a lábadra, szoborrá lettél. Ott hagytalak…

Most én érzem arcomon a meztelenségeda te kezed melegét hordozom, még élek,mert megérezted vágyam, arcodon kezeddel,s eljöttél egy cseppet, bár ne ébrednénk fel.... De elengedett a pillanatnyi kényszer,mely megint csak ismét a messzibe visz el,most zsebembe gyűröm az elfutó időt,s…

Ahogy ott állt az asztalon, és a fény megtört rajta, nehéz volt elhinni, hogy nem egész, mintha öröktől fogva így lett volna természetes, talán csupán a megszokás és a használhatóságának a hiányossága tette bizarrá a létét, s az értelmét. Mit is kereshet egy fél pohár az…