Ahogy ott állt az asztalon, és a fény megtört rajta,
nehéz volt elhinni, hogy nem egész,
mintha öröktől fogva így lett volna természetes,
talán csupán a megszokás és a használhatóságának a hiányossága tette bizarrá a létét, s az értelmét.
Mit is kereshet egy fél pohár az asztalon...
Nem, nem félig telt pohár,
hanem egy elfelezett.
Éle sincs, vágásnyom nélkül,
pont középen, szabályosan.
Áttetsző fél üveg, billegés nélkül.
A fény épp úgy játszott a felületén, mint bármi máson.
Az ablakon bevilágított fény, kacér csillámokká bontotta vonalait a falon,
mintha prizmaként életre keltette volna a lelkét.

Fénytörések halovány nyalábjai sétáltak át a vakoltról a plafonra, majd a bútorokra,
csak azért, hogy végül semmivé foszoljanak
az elmúló fény árnyékbasimulása után...
De a pohár még mindig ott állt, mozdulatlanul...
Emberek jöttek-mentek mellette, és idők hunyorogtak rá a nyári napsütésben,
majd pára csapódott rá a hidegben...
A lélegzetek melege, életjelek…

Telente a havazás árnyékát játszotta rá a padlóra, a függönytelen üvegen át...
és voltak az esték..
a hallgatag sötétek,
mikor ott kellett maradni ugyanúgy jeléül a végtelenségnek...
Nehéz volt kivárni a reggelek ébredését.
Mikor végre hangok verhették vissza az éji ürest,
 s megtöltve öblének felét, érezhetővé tették a létezését...

 Mintha sosem vették volna észre
 Vagy talán láthatatlanná vált?  maga sem vette észre,
Csak a néma megszokás hagyta ébrenlétben a figyelmét, ahogy lankadatlan csak, de mégis élt..

 Míg el nem jött az az ijesztő reggel. Idegen hang. Egy másik lépett be az ajtón...

 A megszokott észrevétlensége valaki szemében értelmet nyert, talán másképp nézett rá,
ki tudja miért, s mi volt ami kiváltotta ezt.
 Egy kéz nyúlt felé és valamit mondott, ujjbegyek futottak végig az elvágott részeken
 - Milyen szabályos, és sima, hogy-hogy nem vág?
Félpohár...Mióta van itt?
 - Nem is tudom...
 - Használjátok valamire?
- Nem. Már arra sem emlékszem honnan van, s most, hogy mondod, hiába gondolkozom
nem emlékszem mióta. Érdekes, eddig észre sem vettem, hogy itt van. Nem Te hoztad?
 - Nem...
 - Akkor titok..
 - Nézd! Látod milyen szokatlan, nem meleg, nem hideg,  és mintha a tenyerembe simulna egészen, 
felveszi a formáját, pedig üveg - Nem értem.
-  Mit kezdesz vele?
- Hazaviszem.
- Haza? Oda?
 - Igen...
- De hát nem jó semmire, még inni sem lehet belőle, még egy szál virágot sem tehetsz bele,
olyan teljesen fél. Ragasztasz hozzá valamit?
  - Igen, pont azért, olyan teljesen fél…Nem, nem… csak valamiért kell.
 Látok benne valamit, valami megmagyarázhatatlant.
Sosem telik meg, és nem is lesz egész.
De átvetít valamit a világból…
  csak meg kellene látni, érezni...

https://www.youtube.com/watch?v=dVWQg8cPcBM

(a kép saját)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.