- Menj innen!!
-Nem! Te hívtál.
-Nem igaz, nem akarom, hogy itt légy.
-Pedig mindig is itt voltam.
-Hazudsz! hazudsz...Mit akarsz tőlem?
-Téged. Már oly jól ismerlek, megszoktalak, nem kell másik.
-De én már leraktalak, nem emlékszel? Követ raktam a lábadra, szoborrá lettél.
Ott hagytalak az út szélén és már volt, mikoron elástalak. Egy gyengébb pillanatban léggömbként adtalak a szélnek. Igaz eszembe jutottál. De megöltelek!

-Nem, nem tetted meg. Sosem egészen. Hát nem érted? Belőled élek.
...............
- Ki vagy Te?
- De hisz tudod!
-Nem akarom tudni..
-Mindig veled leszek..
-Kérlek ..Ne...

- Rajtad áll. De talán, Sosem vagytok képesek rá. Pedig nem én akarok jönni.
és mégsem, mert halhatatlan vagyok.
 Mindig kellően hatásos a belépőm, igaz?
 Váratlan jövök, pedig ha várnátok, és rám mosolyognátok, talán el is mehetnék.

- Hagyj..
- Köszönöm, hogy marasztalsz..
- Menj innen..Kérlek...
-Késő. Itthon vagyok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.