nem nagyon,
csak amennyire lehet,
hogy a túlélési akarás még megmaradjon,
de kár volt utána olvasva keresni,
tudni, hogy mi vár rám s ijedni,
nem kellett volna
de ha már itt vagyok,
felfogni kellene
Nem maradhatok...
Ha valami elvisz, hát ne darabokban
inkább csak hirtelen,
ne tudjam..ne tudjam...
Mily módon halad lassan itt bennem,
a kór, felfoghatatlan,
tagadom, nem értem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.