a forralt bort
mintha oldaná a nyelvet
akaratot, szenvedélyt dobogni
melenget

jó volt, az a kézfogás
és vállam körül a kezeink
mikor összefonva, kicsit melegedtek
s pihenésre kulcsolni másikam

Jó volt, csak úgy, úgy tenni életet, és Nőt játszani,
csak zavart a múlt, az enyém , és a tiéd,
esztelenségünk mégis utolért,

mégha csak a test is fogadta magába vágyaink
mégha csak az érintés kellett is, és hangjaink,
ha csak csókot loptunk, adtunk, és kértünk igazán...
ennyi is elég volt, most...és Most?
csordult íz zamatán
illatot lélegzek, vagyok
én, s én s Te mindahány
út közepén kavics, kő, karkötőszobán

valami mélabús mosoly maradt a fanyar nyár ajakán,
hisz nap sütötte napon, csillagos ég alatt,
átfutott az idő, kikacag

miért volt a "Nem az ami élni hív?"
most ezt mosolyogja meg,
a kis száján az a szív

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.