Sarló-magas csendek vágnak,
fű alatti rendet,
zöld a föld, és fekete mit
kihajtani enged.
 
Harsan a szó, harsog,
szakadnak a hangok,
benne a Jó mindig,
elhalkult kis indok.
 
Minek, kinek, megszületni,
milyennek kell kelni,
beérni ha, éppen most - ha
nyers is a szó, eshet.
 
Szakad a szár, válik a tér,
földtől a vér, ha menne,
reszket a Jó, talpa alól
kihull az út, a beste.
 
Tágul a táj, fúj is a szél,
úttalan út is veszve,
mégis ha már, menni akar,
levegőbe is lépne.
 
Sarló-magas, viaszvigasz,
olvad a múlt, csak elfoly,
lábnyomokat, hagy ha halad,
hátra se néz, csak indul.

https://www.youtube.com/watch?v=uGcsIdGOuZY

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.