védhetetlen oltalom

2014.01.21. 20:14

Rád gondol mikor a nap süt,
mikor borulva fedi az ég a napot,
s ha kinéz az ablakon, látja amint jössz,
Én jól tudom. 

keze remegése, lelke rezdülése
lángíz öleli gondolatát...
ha tudja, hogy eljő a nap amikor majd
valóban lát,
és látod arcát...

én látom, ha nincs is előttem,
ahogy rólad beszél, az a minden,
a felemelés és megnyugvás
biztonság és valami más

a béke
az övé és a tiéd
mondanám, ha mondhatnám még,

reményetek enyém,
feladástok is az leszen ha már
fel nem idézhetem, 

és ha el nem mondhatom,
minek is legyek még:

oltalom?

https://www.youtube.com/watch?v=AyzuaAv0Bfc

A bejegyzés trackback címe:

https://jeltelen.blog.hu/api/trackback/id/tr665774073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása