védhetetlen oltalom
2014.01.21. 20:14
Rád gondol mikor a nap süt,
mikor borulva fedi az ég a napot,
s ha kinéz az ablakon, látja amint jössz,
Én jól tudom.
keze remegése, lelke rezdülése
lángíz öleli gondolatát...
ha tudja, hogy eljő a nap amikor majd
valóban lát,
és látod arcát...
én látom, ha nincs is előttem,
ahogy rólad beszél, az a minden,
a felemelés és megnyugvás
biztonság és valami más
a béke
az övé és a tiéd
mondanám, ha mondhatnám még,
reményetek enyém,
feladástok is az leszen ha már
fel nem idézhetem,
és ha el nem mondhatom,
minek is legyek még:
oltalom?
https://www.youtube.com/watch?v=AyzuaAv0Bfc
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.