Csak addig maradok, e múltízű vadvirágnyi nincsen,
míg fel nem töröm megannyi kilincsem,
s zárnak ágain kihajtanak a vadak,
hajtásuk nem zöld, csak hajtható - és szalad.

Hajtogatva: kényesre, kockásra,
míg el nem válik a széleknek sodrása,
akkor már nem nem szakad, egyszerűn elkopik,
nem láthatom már cafrangos ráncait.

2013.10.31.

https://www.youtube.com/watch?v=ZQLong9v01w

(Kapocsi Annamária)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.