Nem vagy és én nem vagyok.
Ködposzáták bűvkörébe,
meghalok, ha..meghalok.
Nem vagy és én nem vagyok.

Nem vagy és én nem vagyok,
lisztszínűek mind a percek,
fehér falon nem kopog, jaj
nem kopog.

Nem vagy és én nem vagyok,
hol a séta, cerka-irka, folyót hagy a
zajlok, Fok.
Fok a létrán elhagyott, nem lakott.

Faág dermed, ág se rezzen, falevél most
nem forog, már nem forog.
Nincsen minek, miről hulljon,
hová hulljon, léttelen.
Herva, hulló szívemen.

Nem vagy és én nem vagyok.
Avar ropog - kőpadok,
hű gránitlapok...kapok.

Meghajlok, ha
meghalok.
Meg ha hajlok,
nem vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.