ha látható lenne
ami és néhol,
tenni méltón, lehetett volna,
a hová vitt idő karján
gyermek
volt.
most ?

csak a rács habarcsát kikapart kés
megmaradt csonkja, nyele szorul,
és marokban marad, ragadt a vértől
s a kék foltok sem vonzottak tavaszt,
csak védett ölelő birtoklást,

de magára maradó a kapu,
és deres az ég alja
szürke hó? hamu...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.