Elbújsz előlem mint Hold az égen
felhők feletti messzeségben
magadra húzod a felhőnek hullámát
mint tengerek mélyén a fodor nyugalmát.

Nem látható csak hullámok feletti
simuló ritmus gyöngyvize ereszti
partodra teszed a reménylő kék eget
tükörkép tisztuló Holdvilág-keresztet.

Szeretlek, akkor is védel a világtól,
erőt adsz mindenhez mesélek - palástól
elmondhatlak s hogy indulás emel fel,
induló tél porán hóvigasz meneszt fel.
 
Csak egy kicsi csönd - világod feletti
nem szól csak csitt, szív igaz keleszti
semminek szobályán ablak a tavaszra
utolsó telem húz felhőt a Holnapra.
 
2011.12.03.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://jeltelen.blog.hu/api/trackback/id/tr344320778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása