ma is Csak ennyi

kificamodott évszakok húznak mellkasomra új időt,
míg bent szorosra húzza magát a horzsolás,
addig kalitkaként hat a jégvarázs,

dermedtre remegte magát az akarat,
és merni is, már csak a kiskanál marad,
ha akarhat - de nem!
Merész-telen,
jászol ül fent a kereveten,

mit észrevenni kéne se
nem teszi, nem ám,
csak menekülnek az évek, évszakok,
bokáját húzza a nyár - vagyok:

Cselekedet, menni és menni tettelen,
pótszobát húzott föl az értelem,
ismétlések kérem: s ha néha nem,
mégis csigaházba bújtan, tér s elem...

hogy csak a szó, és betű bukik térdre
ennyi csak,
felbukottak az évek 
és csak az idő halad...

szénel rajzoltam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.