ne mondd nekem azt hogy kívánsz,
ha nevetésem meghallod,
hisz olvasom utána másnak,
báját adod, s csapod,
ne mondd nekem, hogy "az illatom"
és "finom mozdulatom"

mikor másnak arcára is tévedsz,
ne mondd, hogy kívánsz,
tévedsz

ha hiszed, hogy így szeretésem oly szeretésem marad,
hisz látom mint adod magad, s magad,

ha nekem így mondod, mikor nem hallja más- ki hisz,
hát csak látom, mint mondhattad akkor, mikor még én is

ne mondd hát, hogy engem is

fejem meghajtom, kalapom emelem,
térdem a földig - tiszteletremekem,

de tiszta szívvel s lélekkel vagyok,
miként az ég szívében a halandók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.