nem süt rá a napnak ága
senkinek nem mondja soha
meg, hogy mit szóljon,

és szavat sem ad más ajkára
ki csöndjét eddig is kibírta,
mért pont akkor lenne más,
mikor már mind-eggyé avanzsált?

S aki önmagát úgy félti,
bárkire vet vermet,
előítéletében ítéletet,

Ismeretlenre bíz,
ne dobj olyan ólmot,
mit magadnak sem kívánnál,
mert visszaszáll.

Tetted! Megbántad?
Bocsánatot nincs miért kérnem.
Kit csönddé bugyolált a látvány,
mégsem lesz majd zsákmány.

S védése önmagához hű,
miért is lenne bűn,
ha nem hagyá azt, mi nem igaz.
nem süt rá a nap?
vagy csak nem ugyanaz...?

Nem bántásból, pajzs a pajzs,
teremtése ősi lélek,
valahogy a születéskor
sajnos beleégett.

hogy más az alázat
és más az alázás,
tiszteletem mégis
tisztem:Isten látja Lelkem!
s én hiszem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.