Édesvíz folyik tenyerem közt
ahogy tisztul a festék - a falé,

úgy idomulnak a terek
valami mássá, valami másé,
most a házé,

holnapra alszik az idő
s kezét ölembe ejti,

egy fotelból kortyol ízes teát,
s zamatot mellékel a Tiszta,
új otthon illatú vágy.

Apró kéz simul arcomra,
s a sötétben billegő suttogás:

"látod milyen jó, hogy nincs lámpa?
senki sem kiabál,
csak halkan szólal a száj"

Aludj el, aludj,
kicsi szuszogás,

felhúzott térded elfér még,
mellkasom térdölében,
e fáradt nap fövenyén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.