valahogy nincs semmi
és azon túl és benne
ízek kavarognak
élek,
szájszél érzékek
a forró, a kávé, a szél fújta repedések,
a nyelv és a lefelé
lépcsőző léptek,

érzékelt kopogások,
szipogó a csend,
nyel egyet valami hang,
nincs, semmi se leng,

éber ébresztő zajt zug a hárs,
a nyársra húzott reggel
hideget kiált

valami fázik
csippenti szoknyáját,
földre lógott részét
felfogja s bokát "rág"

idő
édes mostoha, csizmád most is kopog,
aszfalthoz sem érve, gyűlnek
az esőszobrok,

tócsák felcsapódása, apró sár-hideg szemek,
ahogy a szoknyád szélén mint gyöngyszemek,
fekete gömbök, csilingelnek - lépdelsz,
valaki suttog - senki, semmi, semmi, senki

te csak lépdelsz...

https://www.youtube.com/watch?v=we9jeU76Y9E

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.