Lépések lábnyomai,
mily könnyű hangúak lenének,
oly halkan finoman tennék
egymás elé önmagukat

feladva,(is) érettünk,
legyen akarata a szabadnak,
nem kérhet senki Istentől bármit,
ha ellentéte lenne a másik
óhajának, mit tehetne - Mondd?
semmit...

így hagyva szabadon egymásnak
életünk áldozva halálnak,
hát hogy kérhetném mi nekem lenne jó,
tán másnak vágya nem előbbre való?!

Mind ki érezni mer,
lábát teszi előre,
hangjait suttogja magában,
álmot fosztogat szavában.

Reményt hintáz,
mind ki kérni mer,
de olyan soha nincs,
hogy mindenki nyer.

Tán kérhetnék én is,
de többet nem teszem,
csak a következő lépést
érezzem.

https://www.youtube.com/watch?v=qTOP3GIlnTE&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.