rózsák pirosa rozsdállik
ablakba bámul az idő,
zöld-arany vöröse izzik,
ahogy ráhullik az eső,

ha köd nyugosztalja a fényt,
ölébe veszi a reményt,
miközben ébredés susog a földön
gyökerek közti a börtön,

tüskéink közé akadtak felhők,
lábaink között tekergők,
s mikor beleharapunk a ködbe
a hideg lélegzetünkre

rámosolyog az ég
talpunk alatt a "kék"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.