Üvegtitkokat perget a szél,
repedt meséket regél,
rögök a gyöngyök, finom fű között,
kihajtott szavak a gaz fölött,

árnyékot adnak a lentnek,
s mi hamis, erős, erősödik,
a lélek se látszik, míg van - s hallik,

ahogy a magasra ág feszül,
nőni az ég felé - hevül
az élni akarása kérlek,
ó csak hozzám, hozzám érj el,

de gyengék az igék, és tévednek
eltévedt főnevek - veszteg heg, engedett,
lábukon van a föld, és talpukon cement,
nehezen érthetőek bent,

üvegtitkokat perget a szél,
csiling-csiling, mondd mért remél?
ha már kiírja mégis azt amit,
mily reménybe kap, mit repít?

fellegek öblébe, mit egykoron én is,
beleugrik ha sötét is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.