Álszents(t)ég

Azt hittem, hogy van határa,
de megmutatott - nincs neki,
gyilkos szókönny: szurok szirup,
döbbent cukorméz pedig.

Ki életedet meggyalázta,
s ismeretlen megítélt,
majd hurcolt: idéz s lelket kutat,
kifordít - Mondd, mit remél?

Ha elkerülve tipró útját,
tudomásod fordítod,
s nem figyelve, ráhagyottan
élni próbálsz: Mért habog?

Hogy mer magán szférán rúgni,
s megkeresni így - Hogyan?
s leírni, hogy szeret, ölel,
barátilag csodál egy nő - Hogyan?

Hatos bukfencet vet gyomrom,
hol van kérem a határ?
stégje épp az arcomig van,
s hogy "bennem keresi magát"? 

Hogy mer, hogy tud így játszani,
s kérni képre, vetítésre,
azt hittem, hogy van határa
de rájöttem, hogy mégse.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.