rózsát lopok
és ajkam közé zárom
a szirmokat

illatokat harapok
zamatot,
adok
ha akarok

csöndet lopok,
és elengedem
szerepe szerint
legyen

hangot eresztek
kötéltelen
nincs lasszón
se kereveten

befogom a lélegzetet
sóhajkeretet vegyenek
ember voltam
ember leszek

gúnyt nézek
és gúnyát veszek
félig még hátra
hátranézek

de kalapot lopok
vagy kölcsönkérek,
hogy alá ne nézhessenek
az érzések

idegent mondok
és ismerőst dobok
a szót feledem
lemeszelem

tetőt festek
Leeshettek
nem hull már rám
a száneső hám

magot vetek
míg ti megvettek
megalázottá tereltetek

De rózsát veszek
a kertemből
és csöndet mosolygok
gyermekeimből

talán még visszaadhatom
a bizalmukat,
mit elvettek tőlük
ezek a vadak

https://www.youtube.com/watch?v=cOAid2ezwZg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.