nincs szeme, ki tenyerébe mindenik világot egyszerre zárná,
majd kifolyik némelyik de csak úgy észrevétlen
s észre sem vevé talán már,
hogy világtalan lett, nem szabaddá...

egyik világot a másik után
magáévá tenni merész, s tán tudattalan,
hogy lélektaposó minduntalan
mikor ujjai közöl kihull mint homok
az elmorzsált, megélt világ
hát újat él meg, majd megy tovább,
s lábai porán észre sem veszi
mikor a kihullt tenyeréből sok világhalál
talpa alá kerül...
és szedi egyre csak markába mind, mind és éli, magának vágyait...

miközben világtalanná tesz világot
nem érti...
"szárnyait"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.