ne keresd magad nálam,
ne kutasd,
mert gondolatom nem a tiéd,
nem kell hogy magadévá tedd,

lelkem úgy enyém, ahogy a tiéd a sajátod,
memoáromban, ne vedd fel kabátod.
kesztyűd sincs nálam, se sálad,
sőt nincs itt ruhatárad,

hát ne bújd szavam, mert ruhátlan maradsz,
Itt:Ide! írok amit,
mi csak rám tartozik:
s hogy jogom enyém, így nem tiéd fájdalmam sem,
tedd le.Nem vagy én.
S hogy szavamat nem adom,
gyógyír, mint mindig is.
Ne jöjj ruhádért többet, hogy ne láss
Isten hozzád-ot nem fúvok, csak valami mást.
Fordulj el, mint a nap, a föld túl felén is van hely,
ez csak Egy oldal, sok másik is van, Ott süss és kelj fel.

üdvözlettel
hogy a fény, még játszani tudjon éjeket, s éneket,
igazit, egyszerűt, szabadon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.