szép szemű zarándokaim,
merre jár kacagásotok
meleg szavú évtizedek
visszatértetek,

hol az ember: tízed, huszad évű
bokros ágain nevet,
mennyi elfeledettnek hitt
volt itt a küszöbön - jelek

Itt voltak mindig,
ha nem is láttam
mellettem padsorokon ültek
hogy a sorba-kerülések
észrevetessenek

Előre néztem  egyfelé
célnak ágtalansága elvezetett
mint ellenzőtlen kendő -  lebeg
a mindig itt toporgott
emlékezet

a jelenben volt
mikor nem is láttam
barátok szép-szavú keresése
s én épp úgy nem vettem észre
mint ki már csak jövőben élt le

minden mozzanatot: előre
eltervezetlen leszek - számtalan
hogyha erre tévedsz
semmi sem miattam van

szabálytalan ez a báj
köszönöm, egyszerűségedet
nincs itt se ott se holnap
csak szép szemű zarándokjelek 
s hogy nem akarásom, akarást teremt, 
elengedhetetlen, felismerések.

(Kapocsi Annamária)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.