Sóhajts csak nyarat, ha bírsz,
de állad gödréhez ne érj,
az az én jussom, kezemnek játszani
teremtődött,

hát, ne félj,
ki félrenézve és csak végsőn,
tudja suttogni szeretlek,
mit megszokni akar, felfogja hamar,
lehet,

s lehet feledni ha bír, de mar,
mélybe seb, (magadon hordod az enyém)
mondhatnám feloldozlak, nem tehetsz róla
csak én, csak én...
de tudnád, hazudok, szüntelen,
úgy fájsz,
kietlen űr,
nyárszíven

2013.01.05

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.