Zord csendek kaptafáján 

nyegle szavak intenek,

lazán fordulnak el délnek,

északnak, keletnek, verebeknek,

nyugtatnak nyugatnak, lefekszenek egyszer,

szemenszedett felszaladt szavak - szeggel.

Kipp-kopp-parancs csap 

be,

készül a hétmérföldes báli cipő,

trappol a lélekfedőn

a cintányér tirim-taram,

pardon itt még laktak?

na mindegy, ez van.

Csendkaptafa, titokban,

felhúztam magamra magam,

eltébolyult megboldogult lélek

szobámnak több ablaka van

kimásztam,

vigyázz!

ott állok,

hátraarc, zsarátnok,

"gáter fáter apukám"

laza a lelked, Gratulálom eszed,

de elvesztél...Hallod?

nyegle szószögeid épp most ütöm

utolsó cipőmbe.

De ezentúl mezítláb járok,

Istenuccse.