Ma Élj! Holnap...

száraz dáliákat fonogat az Idő,
kezébe ráncokat rajzol az elmenő
ifjúságmorzsa megmaradt spiritusza,

átszellemülten lapoz a lápban,
már a lábán is csak sár van,
útszéli nyárban, szél fújt jajában,

kendő lebeg, ajka remeg
reszketve mond egy imát:
-Időt, időt? adjatok nyoszolyát,

fáradt tagjaimban, hálni nemhogy halni,
sem jár már a Menni.
Akarásom: Lenni!

Kupola alá fekszem,
fölöttem csillagok ragyognak.
Időt! Időt? időt...
mind körbekacagnak.

Most van csak élete a postagalambnak.
Most írjatok imát, önmagatoknak.

Felismerni, Élni
Élni. Maradóknak.

Most még illat, s virág,
holnap?! szárazság - fonatnak .

Ma akarok élni...
holnap, letagadnak!

Ezen megadott szavak nyomán:
dália, ifjúság, útszél, postagalamb, fonogat, kendő, kupola, spiritusz, láp, átszellemült 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.