Néha a lábnyomok pora,
csak valami ócska kötélen mászó mementó,
reklám, felírat a sziklafalon,
amibe épp kapaszkodóékeket verünk,
de láncot nem feszítünk az utánunk jövőknek,
és a lábaink nyoma sem váj lyukakat a kövezet oldalába,
nincs segítség, s fentről sem lógat kötelet ki feljutni tudott.

Egyszer-egy,
kiszámoló, hogy látható a fának ága, gyökere,
ahogy a levélzöld aranyszíne is, amit fúj a szél,(pillanatszépség)
de felfelé nézni és meglátni azt, miközben lógsz azon a falon,
bíz, nem oly egyszerű, és ha megteszed is
a kavicsporszemek leszálló szemcséi szúrják a szemed...

hova tovább?!
lent fent, oldalt?
sima, él-igaz repedések vágnak,
horzsolt kövek, csupaszra koptatottak,
lent van a repülés, minek felmenni,
régészkedni lehet- Itt is,
a sziklarések közé szorult fosszília illatokból,
lenyomatott hagyott a múlt,
merre fent, erre lent...

https://www.youtube.com/watch?v=DDK5qGlLT8s

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.