Büszkeségem, lelkem pogácsája lenne,
ha
nem égett volna oda
de,
még a frissensült illatát őrzöm,
hát,
elküldöm levélben bűnöm,
hogy
édes-sós süteményszíved
ént
szeretni büszkeség nélkül se vétek
így
lelkem illatának hangja
már
szavakból van kifaragva,
ott
olvasod s én itt írtam neked,
nincs
büszkeségem, csak a szeretésem
lehet-tett
veled
.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.