egy templomnyi halott ima leszek
tükörszerető
könnyforgató vízfelszin,
körök a tenyérben
ennyi csak
tovafutott elhajított kő-körök,
a hegyoldalba üvöltök - viszhangot,
hideget lehellek a tóba,
hogy tükörjegére ráfutva
táncot lopjak a létezéstől,
mozdulatot a nemlétből,
ami nincs, vanná teremteni,
leszek,
hangot felhangoló dalnok,
hol lázadássá ér a távol - ott,
túl a dombokon, hegyoldalakon,
fenyőillatuk fonom
magamba,
beburkolozom
légbe, szélbe, levegőbe,
megmegrítkezem
a láthatatlan
világ-érbe
elfeledkezem

2012.10.02.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.