nem engem mutatnak tetted fahídjai,
nem az én lépteim korhadnak a szálkák közé,
mégis az én súlyomtól ropognak a deszkák,
ahogy vitted a válladon, megmaradt odaát.

fölötted egek, szép tiszta fellegek
habfodrok nyújtóznak mesét, teret,
alattad tajték, zuhogó árja
habokat csapkod a feltörő lárma

nem az én lelkem, tenger dagálya,
a sajátod hallod, ha vagyok is szabálya,
valahol mélyen, a zuhogó erő,
kérésem könyörgése, suttogásszelő

rohanj, hidd el hídjaid, mind, mind a tieid,
de a meghajló pallók alatt, ott maradok
némán hitetlenít

https://www.youtube.com/watch?v=spelSXIWFZw

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.