egy szótlan ölelésnek
tekintsd hát a soraim,
miként én megírom
rólad a dalaim
 
melyek hozzád szólnak
s hoznak napot, hiányt
keresztül kasul, átjár
szél szól hozzád - várd
 
mert nincsen egy hely sem
hol erejét nem érzem
magamon és bennem
feltámadt időben
 
hát szótlan ölelésem
ringasson téged
míg vissza nem hoz
az érintéshegy
 
míg vágyaid hívnak
hazatalálsz hozzám
egyszer végleg maradsz
ölelő karomban