ha már el akarsz vinni, tedd,
de ne apródonként vigyél át a küszöbön
ne szedd a lelkem külön a testtől
hol a fogak vacogása hirtelen,

mert összehajol a gerinc, ha fáj, mi megfeszít,
ne külön vidd kezem, ne válaszd el tőlem,
s mi bennem kórként éhesen keres,
ne daraboljon, így fest,

hogy egészben vigyél
- ölelj magadhoz,
derekamhoz karold magad,
húz át egészen - egészben,
s nézz a szemembe teljesen, mélyen,

de hagyd, hogy én is - látni akarlak,
a mélyed, a haragod, a vadat,
látni az éhező, örök akaratod,
az elválaszthatatlanságot...

Így ragadj magadhoz,
váratlan, végleg,
te édes drága halál

https://www.youtube.com/watch?v=SQxKBY_mZHg
hirtelen, mintha tényleg akarnál

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.