Mint esőcseppek gyöngyölén
didereg, remeg a fény,
úgy reszket a szerelem,
minden egyes végzeten.

Mint teliholdnak ágain
mik kört rajzolnak est hevén,
úgy hathat a gyufa lángja
mégsem erősebb a vágya.

Hogy élni kell, és égni kell,
okuláré, üvegszem,
száz sem lehet elég, hogy lásson,
csak szívet nyisson, ha mer, vágyjon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.