Vékony csendes zizegések
itt matatnak minduntalan
bennem,
nincs szava, de hallom,
illattalan de betölt
mint mámoros memoáreső
záporozik, szitál, perget,
láthatatlan látható cseppek,
szolidan esik
szüntelen,
álmomban, ébren
tünetlen.

Vékony zizegések
sóhaj - karcosodj,
itt matat minden
volt. Sss
ne hangosodj.

Arcon simít a pillanat:
lehetne élni,
ha érezni hagy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.