nincs halálom, se hazám,se jódom, se napszobám,nincsen léptem, új lapom,elhordhatom tegnapom kócos sipkám leveszemtérdem félig fektetem,nem egészen, nincs is hova,úttalanságom a csoda nincsen miért, se a minek,nem kérdezek, nem vetkezek,nevem ma már nem tudomellopott a kalapom…

Emlékszem!Hogy áthúztál a tömegen. mennyi ember volt körülöttünk.Zsibongó emberrengeteg. Öles léptekkel siettél, és ideges tekintettel.Kértem, hogy engedj el...de csak azt mondtad nem zavar.Emlékszem enni akartunk, bár nem is voltunk szerintem éhesek,olyan zavaroldónak szántad…