fagyvirágok,s kék-tündérfolyók futottakott ahol az apró lábnyomok,jégvilágot roppantottaka csendben.ködzúzmara kemény csipkéjeaz ágak közé fonta be magát,és beledermedt a lélegzet is,minden akaratba,a tócsák dermedt fénye,formát képezett,valami apró kis világminden…

ha látható lenneami és néhol,tenni méltón, lehetett volna,a hová vitt idő karjángyermekvolt.most ? csak a rács habarcsát kikapart késmegmaradt csonkja, nyele szorul,és marokban marad, ragadt a vértőls a kék foltok sem vonzottak tavaszt,csak védett ölelő birtoklást, de magára…