csendterem Csendben szemezget a hajnal,apró fonákján vércseppek,az éj búcsúja vérzik bennes szórja köré - elmegyekharmatot simít a fűre,mozdulata, lágy kezekérintése, rengeteg,cirógatva vetkezett,tenyere alatt ha nőnekhajnalcseppek szálra jőnek,s megdagadnak gyöngysorok,fű…

Üvegtitkokat perget a szél,repedt meséket regél,rögök a gyöngyök, finom fű között,kihajtott szavak a gaz fölött, árnyékot adnak a lentnek,s mi hamis, erős, erősödik,a lélek se látszik, míg van - s hallik, ahogy a magasra ág feszül,nőni az ég felé - hevülaz élni akarása…