nem engem mutatnak tetted fahídjai,nem az én lépteim korhadnak a szálkák közé, mégis az én súlyomtól ropognak a deszkák,ahogy vitted a válladon, megmaradt odaát. fölötted egek, szép tiszta fellegekhabfodrok nyújtóznak mesét, teret,alattad tajték, zuhogó árjahabokat csapkod a…

Lobognaklelkem rajta induló hangok,befelé néző koldusokidőt, tekintetet, nem vetéstmeg és el nem hihető létezést,dadognak a kövekkocognak "nem" mesét,mikor még enni is nehéz ó, mily nehéz,sejtetni voltot, rimánkodhatatlan induló,csönd,lobognak semmik s a zászlótlan…