ahogy farkast kiált az égráhúzott fék a rét,ráront, és rá - a Véd, szolfézs ez a hely,helyre tett silenccsendet harap - titok,faun szemembe néz, kard a Don, a hely az mindig prém,prém-magányba néz...láthatatlan kéz, kart ki Don, nem rézmely hegyre kész,felmenni nem fogok,csak…

bennem maradt a vágymint bőr alatti bizsergésmintha a reggelnem hozta volna elaz ébredést