néha már nem merek írni sehová, semmit mintha elvesztettem volna az értelmeit a jelt a könnyet a könnyű szobát a mentsváram egyetlen honát   csend zsibong bohókás bolond az…

    mint a por lesöpörhetőmajd elviszi a szélés lerázza a kézporolja, esélysem marad a szálaközti maradásraha fához csapkodvaszállnak szabadságbamint a porbárhová eljutvarabszabadság áraotthontalan szobranem lel hazáraszőnyegből, cipőrőltenyérből kirázvadörzsölve…